0001. nem katasztrófa, csak karácsony

Sziasztok!

Furcsa, hogy az első bejegyzésem pont karácsonykor íródik. Igazából lehet, hogy csak nekem tűnik annak. Karácsony? Jóóvicc. Hányinger. Utálom. A Karácsonyt. A felhajtást. A feszültséget. Az ajándékvásárlási dilemmát. Felesleges. Miért csak ilyenkor szeresse a többieket az ember?! Elássák a csatabárdot 3 teljes napra. Utána minden a régi. Az ajándékok még pár hétig, hónapig fel vannak emlegetve, a következő Karácsonykor viszont már mindenki Sz@rik rá.
Igen. Konkrétan antikarácsonyista vagyok. (vajon van ilyen szó? Nem hiszem. De most ez jött. ^^ Majd szabadalmaztatom.)
Összevesztem az anyámmal. Rettenetes móódon. Ennyire még soha. Talán ez volt az első és az utolsó is. Remélem. De pont most. Mikor azt hittem még reggel, hogy minden normálisan fog sikerülni. Aztán tessék. Jóó, feldolgozom előbb-utóbb. Csak... Nemtudom. :/
Aztán frankón bőgtem 1(!) teljes órát. Zokogtam. És a Nóri sms-ben nyugtatott. Imádom érte. Egyszerűűen... Leírhatatlanul fontos ez nekem.. (L)
Aztán felhívtak. Egy jó barát. Mert írtam neki, mennyire nem vagyok jól. Most vagy azért hívott, mert legutóbb, mikor nem jött neki össze valami, én is felhívtam, vagy azért, mert tényleg érezte, hogy ez a dolga. (jelenesetben[:) Végülis.. Igazából mindegy, de érdekel. Viszont jólesett. Nagyon! Köszönöm..! (L)
És még annyit.. Akinek a karácsony mégis a szeretetről, a megbocsájtásról, a szerelmeseknek az összebújásról(már nekem is jól jönne. :P ) szól, annak szíve joga ezt így gondolni. Igen.. Szabad ország. (akármennyire is nem annak látszik.) Nah.. ennyit a karácsonyról.

Tegnap voltunk filmet nézni Mátééknál. Hátnemtudom. Furcsa volt. :/ Olyan... Kicsit feszülten éreztem magam. Kompromittáló helyzetek voltak.. Nem kevés. És azon az elven élek, hogy olyanokkal, akikkel életem nagy részét töltöm, nem igazán szeretnék semmilyen nemű kapcsolatot.( A semmilyen alatt az szájjal való érintkezés is értelmezhető.xD) Lehet, hogy ezt csak én gondolom így. Sőőt.. Biztos is. De az a helyzet, hogy a "nincs ló, akkor jó a szamár is" teória sajnos számomra egyenlő a végső elítéléssel. A baj most csak annyi, hogy őt nem tudom. Mert imádom. Hoppáá..! Egy rossz tulajdonság.
Sokat gondolkoztam amúgy ezen. Mármint.. A helyzeten, ami az éjszaka volt. Magyarázatot viszont nem találtam. Nahjó, igen. De az.. Nekem nem tűnik túl reálisnak.
Háát.. Majd meglátjuk.

Nos.. Azt hiszem, kezdetben ennyi elég is volt. (egyébként nem ez az első blogom. :P) Remélem, ez után nem untatok bele, és talán tovább olvassátok. ^^
Puszii.. =)